Cikkek ábécé sorrendben

A gondosan és körültekintően megszervezett program ellenére az idei busójárás hangulata – legalábbis ami a vasárnapot illeti – valahogy halványabbra sikeredett. Az embertömeghez képest kevés volt a busó, s mintha korunk busói nem vennék véresen komolyan szerepüket, rendeltetésük miértjét – tisztelet a kivételnek. Kevesen szánták el magukat az ijesztgetésre, a lányokkal való kekeckedésre, s akár egy május elsejei fölvonuláson, csak jöttek-mentek föl-alá, cél nélkül. Pedig itt ők lennének a fő mókamesterek, az ő jókedvükön múlik a közhangulat, úgy gondolom, erre is gondot kellene fordítani, azonkívül, hogy a számukra ilyenkor általánosan ingyenes ivászati lehetőséget maximálisan kiaknázzák (és tankcsapdákkal látják el a főteret, ha már a katonai kifejezéseknél tartunk). A busó jelmezek és álarcok azonban gyönyörűek és egységesek voltak, készítőik tehetségét hirdették, és a busók becsületükre legyen mondva, jelmezüket immár tetőtől talpig jelmeznek tekintették: bundájuk, sokác gatyájuk, álarcuk mellé már nem Nike vagy Adidas cipőt és zoknit vettek, hanem bocskort, bogyós harisnyát stb.