Cikkek ábécé sorrendben

A lothárdi horvátok horvátnak, és nem sokacnak vallják magukat, nyelvjárásuk is ennek megfelelően elüt a sokac ‘i’-ző nyelvjárástól, s helyette az általános horvát ‘ije’-zőt használják. Lothárd lélekszáma még 300 főt sem éri el, ebből is már egyre kevesebb a horvát. Az első világháború idején ugyanis aki aláírta, hogy horvát anyanyelvű, azt levitték Horvátországba. Bosnyák János édesapja, Stevo Bošnjak nem írta alá, mondván, hogy ő magyar állampolgár, csak horvát anyanyelvű. Mára mindössze húsz ház a horvát, a szerbek még a környékről is eltűntek, a horvát származású gyerekek pedig már nem beszélik az anyanyelvet. És mégis van valaki, aki ismeri a réges-régi sokac, horvát nótákat, tud játszani ezen az archaikus felépítésű hangszeren, és ahogy kell: tudja rajta utánozni a dudát. A tambura szamica a Vajdaságban, Likában és Szlavóniában őshonos. Rokona mindazon tamburaféléknek, amelyek a lantfélék hosszúnyakú típusából fejlődtek ki, és török közvetítéssel terjedtek el az egész Balkánon, de ukrán, orosz, olasz területeken is vannak leszármazottai.