1
![mag15 1](/images/phocagallery/2015/thumbnails/thumb_mag15_1.jpg)
2
![mag15 2](/images/phocagallery/2015/thumbnails/thumb_mag15_2.jpg)
3
![mag15 3](/images/phocagallery/2015/thumbnails/thumb_mag15_3.jpg)
4
![mag15 4](/images/phocagallery/2015/thumbnails/thumb_mag15_4.jpg)
5
![mag15 5](/images/phocagallery/2015/thumbnails/thumb_mag15_5.jpg)
6
![mag15 6](/images/phocagallery/2015/thumbnails/thumb_mag15_6.jpg)
X
![mag15 x](/images/phocagallery/2015/thumbnails/thumb_mag15_x.jpg)
Bevezetés
Idén ünnepeljük a nagy magyar népzenekutató, Vargyas Lajos 100. születésnapját. Ez alkalomból – egy korábbi különszám [„Vargyas Lajos emlékezete”; folkMAGazin, 2008. XV. évf. IV. különszám.
A különszám címe: „Akarjuk-e, hogy éljen a népdal?” Vargyas Lajos egyik híres, korai vitacikkének a címét veszi kölcsön. Ebben az írásban – közvetlenül az első 1969–70-es „Röpülj, páva!” versenyt megelőzően – Breuer János zenekritikussal folytatott éles polémiát a népzene jövőjéről, felkarolásának és megőrzésének lehetőségeiről. Álláspontját az élet utólag fényesen beigazolta. Ennek és a kötetbe válogatott írásoknak különös apropóját – tudománytörténeti fontosságukon kívül – a Duna Televízión az elmúlt néhány évben hosszú (kényszer)szünet után nemrég újra megrendezett, kiugróan nagy sikert aratott újabb Páva-versenyek és a körülöttük folytatott össztársadalmi diskurzus adja meg. Ma, amikor az autentikus népzene és néptánc, a táncházmozgalom végre elfoglalta méltó helyét a magyar kultúrában és bejutott a Zeneakadémia és a MÜPA pódiumaira, nem árt emlékezni rá, még inkább tudatosítani: mennyi vita, ellenszenv, félelem, félreértés, sőt félremagyarázás övezte egykor (mint ahogy nemegyszer ma is) a felléptét, céljait és értékeit.
Az ezekről a kérdésekről folytatott vitákban a népzenekutatók közül az egyik kulcsszereplő Vargyas Lajos volt. Írásainak közéleti fontosságukon túl érdekes politikai színt kölcsönöz utólag az a tény, hogy – mint azt Kerítésen kívül (Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1993) című önéletrajzi könyvének itt újraközölt részleteiből tudhatjuk – szerzőjüket miattuk több ízben is retorzió érte a mindenkori hatalom (például a Magyar Tudományos Akadémia illetékesei) részéről. A közművelődési írások és az önéletrajzi részletek egymásra vetítése tudatos szándék a szerkesztő részéről: egymás után olvasva kölcsönösen felerősítik egymást, s érthetőbbé teszik, hogy a mára esetleg puszta szaktudományos vagy esztétikai vitáknak tűnő közéleti írásoknak mindig is volt politikai töltetük és jelentőségük. Betekintést nyújtanak egy napjainkra – szeretnénk hinni – véglegesen meghaladott, letűnt korszak politika– és művelődéstörténeti viszonyaiba, küzdelmeibe.
Az írások több blokkba oszlanak, mindegyik egy-egy kerek egész, önálló történet, de – közös témájuk lévén – egymásra rímelnek. Az előbb emlegetett politikai töltetre legdrámaibb módon mindjárt az első blokk: egy egyedülálló kordokumentum, a magyar folklorisztika történetében érdekes módon szinte teljesen feledésbe merült vagy ismeretlen „Bakos-könyv affér” utal. A részletet Vargyas önéletrajzi írásából emeltük ki. Arról az 1950-es évekbeli „ügyről” van szó, amikor Vargyas Lajos Bakos József mátyusföldi (Szlovákia) tanár – „nacionalizmus” illetve „antiszemitizmus” vádjával – bezúzatott gyermekjáték-kötete védelmében vette fel a kesztyűt az Akadémia vezetőivel, sőt a legfelsőbb pártvezetéssel (magával a kommunista „négyesfogat” nagyhatalmú kultúrpolitikusával, Révai Józseffel) szemben. Hogy az 1950-es évek ideológiai és kultúrpolitikai miliőjében mit jelentett, milyen bátorság kellett egy hivatalos határozattal szemben az Akadémia elnökéhez és a művelődéspolitika irányítóihoz – tizennégy példányban „sokszorosított”, azaz (akkoriban nem lévén fénymásolat) lemásolt – nyílt levélben fordulni, annak állításait éles hangon cáfolni, sőt utána egyenest magához Révaihoz fordulni, őt egyszerűen „Miniszter Úrnak” titulálni (akkoriban az Elvtárs megszólítás volt elfogadott, a „tisztelt” elhagyása a megszólításból pedig egyenest gorombaságszámba ment), azt ma már (szerencsére) csak az tudja, aki megélte ezeket az időket. Az itt újraközölt akadémiai (II. osztályi) „határozat” fagyos szele mindazonáltal máig megborzongatja az olvasót és kézzelfoghatóvá teszi az akkori idők politikai-ideológiai viszonyait.
Válogatásunk további részében két nagyobb vita köré csoportosítottuk az írásokat: az Élet és Irodalomban 1968-ban a népdal művelődéspolitikai fontosságáról és jövőjéről folytatott „Breuer-vita”, illetve az ugyanezen irodalmi-közéleti lap által 1981-ben folytatott „Páva-vita” köré, amelyeknek teljes anyagát újfent hozzáférhetővé tettük, mint ahogy Vargyas Lajos mindazon írásait is, amelyek (akár tágabb értelemben is) e vitákhoz kapcsolódnak – köztük olyanokat is, amelyek az ÉS szerkesztősége „jóvoltából” a mai napig kéziratban maradtak. A cikkeket megjegyzések nélkül, eredeti szövegükkel, teljes terjedelmükben közöljük újra, nem kívánván az olvasót semmiképp sem befolyásolni. Így ki-ki eldöntheti, így utólag is melyik nézőponttal azonosul, kivel miben ért egyet, mi az, amit érvek és ellenérvek vitájában a mai napig elfogadhatónak, érvényesnek, sőt követendőnek tart. Szerkesztői lábjegyzetekkel ugyanakkor igyekeztünk a közel négy évtizeddel ezelőtti kontextust a mai olvasó számára érthetőbbé, követhetőbbé tenni. Az esetleges eredeti elütéseket, sajtóhibákat, téves központozást egyúttal javítottuk.
A különszám végén Vargyas Lajosnak a népzenéről, a néptáncról, a népi kultúrának a nemzeti kultúra egészében betöltött szerepéről írott néhány előadását, tudományos ismeretterjesztő írását adjuk közre. Ezek az írások különféle szakfórumokon tartott előadásokhoz kapcsolódóan (Kodály Szeminárium, Kecskemét; I. Dél-Dunántúli Népművészeti Hét) láttak napvilágot. Hisszük, hogy aktualitásukat máig megőrizték, s hogy a mai olvasók is meríthetnek belőlük.
A Vargyas Lajos emlékének szentelt Akarjuk-e, hogy hogy éljen a népdal? című folkMAGazin különszám ilyen értelemben egyszerre tölt be tudománytörténeti és közéleti funkciót, s tesz hozzáférhetővé mára már elfelejtett vitákat, dokumentumokat, írásokat a népzenei mozgalom és a szaktudósok számára egyaránt.
Budapest, 2014. július 24.
Vargyas Gábor