Cikkek ábécé sorrendben

  Napjaink talán utolsó hivatásos tamburazenekara (a Peti zenekar mellett, amely – mint írtam – zenei kutatásaim szempontjából nem bír jelentőséggel). Tagjai: Versendi Kovács József (1955.) prímtambura, Tiszai György (1953.) terctambura, ifj. Kovács József (1975.) basszprím, Mihálovics László (1944.) brácstambura, (Peti) Kovács István (1954.) tamburabőgő. Tiszai Gyuri és Kovács Pisti a Kovács-dinasztia leszármazottai, Versendi ‘Joka’ – ahogyan a sokácok szólítják – nem tartozik a dinasztiába, előnevét a megk ülönböztethetőség célzatával, és büszke identitástudattal szülőfalujáról, Versendről kapta, ahol sok a cigány, és sok a tamburás. A Paris étteremben játszanak, nyaranta viszont a forgalmas kikötőben, a Révkapuban, alig pár száz méterre délre a Halászcsárdától. Ha szünetet tartanak a játékban, fülüket északi irányba hegyezik, előáll-e ma valami újjal a konkurencia? Játékuk kifinomult, temperamentumos, rendkívül ‘mohácsias ízű’, de ők sem tanult zenészek, ki gondolná?