Cikkek ábécé sorrendben

Egyszer volt egy szegény ember s annak három fia. Ennek a szegény embernek egy fél lánc szőlőföld volt minden gazdagsága, de abban sem volt nagy öröme, mert rájártak a seregélyek, erősen pusztították. – Édesapám – mondja a legidősebb fiú –, kimegyek a szőlőbe, hogy elhessegessem a seregélyeket, mert különben nem szürete- lünk. – Jól van, fiam, csak eredj. Kimegy a legény a szőlőbe, ott pattogtat, durrogtat a kendercsapós ostorával, hessegeti a seregélyeket. Éppen akkor talált ar- ra menni Krisztus Urunk meg szent Péter. Megszomjúhoztak mindketten, vizet kértek a legénytől. – Majd holnap – felelte a legény kurtán – ott a forrás, ahol, ni, igyanak kendtek, ha szomjasak. Krisztus Urunk egy szóval se kérte többet a legényt, csöndesen tovább mendegélt, Péter meg utána. De egy jó hajításnyira sem mentek, úgy ellepték a seregélyek a szőlőt, hogy minden fürtre jutott kettő-három, s hiába durrogtatott, hiába kiabált a legény, nem repültek el.