Cikkek ábécé sorrendben
Gyökereket és közösséget keresni
A harmincéves táncházmozgalom születésének kezdetére emlékszik vissza Vitányi Iván, az akkori Népművelési Intézet vezetője. Az intézet védőernyőt tudott nyújtani a kultúrpolitika gáncsoskodásával szemben. Az ifjúság kereste önálló kifejezési lehetőségeit, saját helyét; a beat-mozgalmak kialakulásával párhuzamosan zajlottak ezek a természetes folyamatok. A lényeg az együttlét, a közösségi élmény volt, mely mint "alternatív" közösség, irritálta a politikai hatalmat. Legnagyobb "bűne" az volt, hogy képes volt a hivatalossal szemben más közösségeket is kínálni a fiataloknak. Egy-egy rendezvény felért egy politikai tüntetéssel, főleg Erdély mellett. Sebőék hozták az ott gyűjtött zenéket, táncokat, s ezt Timár Sándorék meg akarták tanulni, tanítani a fiataloknak a színpadon kívül is. (A Kassák Klubot pl. állandóan bepanaszolták, hogy ott erkölcstelenül viselkednek...) Az akkori kultúrpolitika szerint ez magyarkodás volt, a nacionalizmus bölcsője. A 80-as évektől kissé szabadabbá vált a politikai légkör, s a nacionalimus vádjára az ifjúság is választ adott: az erdélyi táncok mellett sorra jelentek meg a somogyi, szatmári, de a szerb, horvát, német kisebbség táncai is a táncházakban. A városi mozgalom meghódította a falut is, sok kis közösségben szinte az egyetlen társas alkalom lett.