Cikkek ábécé sorrendben

  „Hogy fenn a kék ég, lenn a fekete föld megteremteték, kettő közzé emberfiakat teremte Tengni.” „És az a fény, ami ott ragyog az Ég fölött, mindenekfölött, ... az bizony egy az emberben ragyogó fénnyel.” „Atyánk a magas ég, anyánk a széles föld,” – mondták a kazakok ősei, a hajdani türkök. Eme isteni házaspárt Tengrinek és Umajnak hívták. Tengri a világosságot és meleget sugárzó, a földet megtermékenyítő égi isten. Umaj királynő a tápláló Földanya, a termékenység istennője, a gyermekek védelmezője. A türkök szent helyein ma kazak nomádok mutatnak be áldozatot az Égnek és a Földnek. A történelem során alig változott a nomád ember életmódja. A végeláthatatlan puszta zöld füve táplálja a nyáját; az ég lenyűgöző fensége pedig az örökkévalósághoz irányítja a gondolatait. A környezet viszontagságai és a nagy-világtól való elszigeteltség mély gondolkodású, erős embereket formálnak. Mikor az ember ilyen közelről szemléli az őt körülvevő világot, megtanul a természet szívébe nézni, megérti annak szellemi lényegét is.