Cikkek ábécé sorrendben

A Népmese Napja A 150 esztendeje született Benedek Elek tiszteletére „...Künn az udvaron összevissza szaladgálnak rémült sivalkodással a csirkék, édesanyám, Éva meg Anikó kerítgetik, no, most mindjárt lefogják, huss! Mikor már azt hiszik: megvan! – kisurran kezük közül a kiszemelt áldozat. Tudom, miért e hajsza: ma visznek föl az iskolába, két gyermek után két csirke jár a tanító bácsinak.  Nem „illeték”, de illendő.  Nem sajnálom a tanító bácsitól, de sajnálom őket, szegénykéket. A bús-beteg tejet szopott gyermek érzékenységével nézem a hajszát, s bármint vágyakoztam az iskolába, most, hogy közeledik a pillanat, kicsi szívemet szorongani érzem: vége a szabadságnak, nem szökhetem át kedvem szerint a kis zsellérházba, amely amilyen kicsi, oly nagy nekem: a mesék végtelen birodalma. Ott, abban a kicsi zsellérházban hallottam az első mesét. Mondója egy növendékleányka, s nem vén banya, mint azt gondoljátok talán. És az első mese után kisírtam-könyörögtem belőle a másodikat, harmadikat, negyediket – aztán a jó isten tudja, hányadikat –, nem volt többé nyugodalma tőlem.