Cikkek ábécé sorrendben

A Magyarországon a 70-es években indult táncházmozgalom óriási lendülettel haladt előre, rengeteg lelkes amatőr indult gyűjteni, zenekarok, táncegyüttesek alakultak, napjainkra nagyon sok nyári táborban, tanfolyamon, különböző zene és művészeti iskolákban lehet népzenét, táncot tanulni. A legtöbb „amatőr” gyűjtő természetesen Erdélyt tekintette fő célpontjának, és ott is legtöbben a még megtalálható vonós zenekarokat keresték. Ma a táncházakban ezeknek a gyűjtéseknek is köszönhetően nemcsak „magyarországi”, hanem különböző nemzetiségek táncait, zenéit is megtalálhatjuk. A legtöbb hangszer, hangszerösszeállítás is feltűnik: hegedű-gardon, klarinét-tekerő, hegedű-koboz, vonószenekar, kiegészülve cimbalommal, klarinéttal, tamburazenekar stb. Két jelentős folyamat van jelenleg a mozgalomban: az egyik a minél inkább autentikus játékmódra való törekvés, a másik a „divat igényeinek” megfelelő alkalmazkodás, a klasszikus népzenei hangszerek mellett korunk hangszereit is alkalmazva, új formába öltöztetve a népzenét, amely tiszteli, ápolja, megtartja a régit, csak abból táplálkozva új hajtást hoz.