Cikkek ábécé sorrendben

 Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás–tengeren túl, a hármas üveghegyen is túl, túlonnan túl... Megálljatok csak, nem jól kezdettem... Hát: volt egyszer egy király. Magyar király volt az, mert Budán lakott. Melyik volt, nem tudom, elég az, hogy egyszer ez a király az Óperenciás-tengeren túl járt háborúba, s amikor onnét visszaindult, a tengerben meglátott egy aranyhalacskát. – Hej – mondta a király –, ha ezt hazavihetném a leányomnak! Nosza, egyszeriben hálót eresztenek a tengerbe tízen is, húszan is, és kifogták az aranyhalacskát. Vagy örült vagy nem a király, de a királykisasszonynak, mikor meglátta az aranyhalacskát, még a könnye is kicsordult szertelen örömében. Aranytálba tette, s nézte, nézte, folyton nézte, amint úszkált, fickándozott a vízben. Hanem egyszer csak nőni kezdett a halacska, nőtt, nőtt, s akkorára növekedett, hogy nem fért el a tálban. – Jaj, Istenem, nagyobb tál kéne – mondotta a királykisasszony.