Cikkek ábécé sorrendben

 A tanulmányaimmal párhuzamosan megismerkedtem a népzenével, hét évig kobozt, majd további hét évig fúvós népi hangszereket tanultam. E kettősségnek köszönhetően érdeklődni kezdtem a két terület kapcsolata iránt. Régóta foglalkoztat az a gondolat, hogy a turizmus és a népzene között összefüggés van. Véleményem szerint ez a téma több tízezer embert érint mind a fővárosban, mind az elmaradott vidéki falvakban. Dolgozatom célja, hogy igazol- jam a kapcsolat létezését, és felhívjam a figyelmet az általam alkotott új fogalom – „népzenei-táncházas turizmus” – fontosságára, valamint a benne rejlő lehetőségekre. Magyarországról minden turistának (mind a mai napig) a pusztapiroschka vagy a gulyás-pálinka és a cigányzene jut eszébe. Egy átlagos külföldinek az elmúlt évtizedekben igen kevés a lehetősége volt, hogy megismerje az eredeti magyar népzenét. Manapság sem igazán megoldott ez a probléma. A hazánkba látogató turista gyakran nem is tudja, hogy Magyarországon még létezik népzene, ami a fejlett nyugati országokban már eltűnt. Élő néphagyományunk különösen értékes tehát, szinte egyedülálló Európában, méltán nevezhető kuriózumnak. Az országról kialakult kép már húsz évvel ezelőtt is elavultnak számított, mégsem történt azóta semmi változás.