G. Szabó Zoltán a Bartók dudásai „A lefolyt versenynek az volt a célja, hogy az eljátszott dallamokat fonogramm hengerekre vegyék“ című tanulmány a nádból készült sípok és dudák, mint hangszerek gyűjtéséről és a hangszeren játszott dallamok rögzítének eseményeiről szól. Megtudjuk,hogy a hazánkbeli nádből készült hangszerek Kárpát–medencei gyűjtését megelőzték külföldi gyűjtőutak (pl. Xantus János 1869–től: Ceylon, Singapore, Sziám, Kína, Japán; Jankó János 1888–1889: Egyiptom, Észak–Afrika 32 tárgy pl. csontból készült síp, tengerentúli gyűjtések a  Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának). A hazai gyűjtések kapcsán Jankó János és Hermann Ottó ( nádsípok, dudák) nevét említi többek között a tanulmány szerzője. Hallhatunk arról, hogy a hangszerek gyűjtése mellett a XIX. század utolsó éveiben megjelenik a fonográffal történő zenei gyűjtés is (maradandó felvételek, Európában elsőként a Magyar  Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára Európában elsőként hozott létre ilyen gyűjteményt) és képet kaphatunk a zenei gyűjtésekről pl. Vikár Béla, 1906–tól Kodály, Lajtha László stb. G. Szabó Zoltántól megtudjuk, hgy a Kárpát–medencei dudazene fontosságára Bartók Béla hívta fel a figyelmet, illetve a gyűjtések megindítására is ösztönzőleg hatott (összesen 296 dallamot sikerült rögzíteni, dudatípusok hangmintái is felvételre kerültek stb.). Adatokat tudhatunk meg a főbb gyűjtésekről és kiderül, hogy az 1910–es években Györffy István és Bartók Béla ipolysági dudaversenyen készült felvétele, egy olyan tervezett kutatáson keretében folyt, ahol a hanszeres tárggyűjtés és a hangfelvétel együtt zajlott. A szerző a Magyar  Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának gyűjtési munkálatainak részleteit szakirodalmi utalásokkal gazdagítja.