Darmos István a Karikázó a lakodalomban A labirintus–mint ősi jelkép–és a magyar tánchagyomány című munkájában a magyar karikázó nevű, nők által járt tánc kialakulsának és eéőzményeinek lehetésges történetét, a magarországi tájegységekben látható megjelenési formáit és a más népek hasonló táncainak típusait, példáit ismerteti számunkra. A labirintusról megtudjuk, hogy ősi jelkép és már az ókorban különböző népek számára összekapcsolódott az áldozati rítusokkal és táncokkal (pl. Kréta–szigete, Észak–Európa ókori temetkezési helyek közelében rituális terek labirintus körvonalai kövekből, görög leányok Geranos tánca 9 évente termékenység rituálé, Svédország kőlabirintusban rituális párosító játék stb. ). Megtudhatjuk, hogy a magyar tánckutatás a labirintus táncokat a lakodalmi szokáshagyományban találja meg (pl. gyertyástánc, vendégküldő tánc) és e táncok területi változatairól is olvashatunk pl. Gömör, Zemplén, Hegyköz stb. Az írásban a labirintus szimbólum katolicizmusban betöltött szerepéről, vagy éppen Pesovár Ernőnek a böjti időszakhoz kapcsolódó magányos fa körüli táncokhoz kapcsolódó kutatása is érdekes összefüggéseket tár fel számunkra.