„Rajztanári végzettségemet azon felbuzdulásomon szereztem, hogy immáron 8. éve tanítok a Magyar  Nemzeti Galériában működő Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Műhelyben (GYIK-Műhely), és az ott átélt kreatív, fantáziát kitágító művészeti foglalkozások meggyőztek arról, hogy a gyermeklélek mindent ért és mindenre fogékony, csak jól kell feltegyük a „művészi kérdést” számukra – amelyre ők vizuális alkotásokkal válaszolnak. A szabad alkotói szemléletem pedig mindez idő alatt karöltve járt a népművészeti, néprajzi, hagyományőrző érdeklődésemmel. Néhány erdélyi kalákán (közösségi építőtáboron) vezetett gyermekfoglalkozás során megfogalmazódott bennem egy új kísérleti pedagógiai irány a „kézműves és a kreatív alkotás” között. E cikkben arra vállalkozom, hogy e két szemlélet között közös jegyeket keressek, és olyan utakat mutassak a gyermekek vizuális nevelésében, melyek belső intuitív látásukra és képzeletükre építenek.” – olvashatjuk Eplényi Anna tanulmányának bevezetőjében.