„A hagyományos, önellátásra törekvő paraszti kultúrában a tavaszi hónapok étrendjét igyekeztek kiegészíteni, változatosabbá, vitamindúsabbá tenni a mezőn, az erdőn gyűjtögethető növényekkel. A legszegényebb társadalmi rétegek számára ebben az időszakban ezek jelentették a legfontosabb élelmiszerforrást, ezért igyekeztek szénhidrátokkal javítani energiaértéküket: forró szalonnazsírral megöntve vagy lisztes habarással sűrítve, kenyérrel fogyasztották.” – olvashatjuk Juhász Katalin gasztronómiai írásában, melyben terítékre kerül:
Salátaleves; medvehagyma; Csalán; Törött csihán, Pitypang, Bodzavirág; Bodzaszörp Cserépfaluból; Akác; Salátaboglárka; Cseresznye; Nagymama cseresznyelekvárja; Eper.