Dreisziger Kálmán írásának apropóját a Csík zenekar populáris zene felé fordulása adja.
„…Rá kell jönni, hogy a táncházmozgalom az uralkodó üzleti zenei világ ellenpólusa. Hogy ide tartozni nem csak hobbi, nem csak egy a sok szórakozási lehetőség között, hanem egy alapvető etikai álláspont. Ugyanúgy, mint a kezdet kezdetén. Csak akkor könnyebb volt érezni ezt a kihívást. Evidens volt az ellenség: az otromba-ostoba rendszer a maga nemzetközi-szocialista, nyugatellenes elvével, aminek gyanús volt az erdélyi magyarság hagyományai felé forduló, ugyanakkor a nyugati hippi szemlélettel szimpatizáló táncházmozgalom.
Jött a változás. A szocializmussal együtt sikerült kidobni a közösségi szellemet is, és hidat építettünk, illetve kaput nyitottunk a Nyugatnak. De sajnos nem a ’60-70-es évek idealista szelleme jött be rajta, hanem a globalizáció és a tolakodó-kizsákmányoló kapitalizmus, ami aztán egy-kettőre átképezte társadalmunkat fogyasztói »egyéniségek« tömeghadává. S mivel látszólag önszántunkból álltunk be ebbe a seregbe, észre sem vettük a nagy változás etikai veszteségeit. Így zeneileg is a fogyasztói tömegkultúra önkéntesei lettünk.”