„Kereken tíz éve, hogy elkészült Aurel első lemeze a budapesti Etnofon Stúdióban. Bár a lemezt megjelenése után sok bírálat érte, két évvel később – Balogh Sándor további, áldozatos munkájának köszönhetően – megjelent a második korong is. Szakmai körökben a népzenei hitelesség kérdése azonban olyan tartós témának bizonyult, hogy boncolgatásával el is telt az idő. Olyannyira, hogy Auréllal már nem is készülhet több felvétel.” – írja cikke bevezetőjében Bolya Mátyás.

(MANDACHE AUREL 1933-ban született a Bacău megyei Gâşteni-ben. Tehetségét zenész apjától örökölhette, aki korán meghalt, így anyja egyedül nevelte fel. Iskolába sosem járt, első hegedűjét napszámból vette tizennégy éves korában. Húszévesen már lakodalmakban zenélt. Huszonhat éves, amikor egy rekecsini mulatság után meghívást kapott a bákói zenekarba. Itt tizenhat éven át fejleszthette játéktechnikáját és repertoárját. Együtt muzsikálhatott a később híressé váló prímással, Ion Dragoi-jal is. Ezzel a zenekarral bejárta a világot, például Hollandiát, Belgiumot, Marokkót, Törökországot és Indiát. Bár ezek az állami utak sokaknak alkalmat adtak a diszszidálásra, őt mindig visszahúzta a szíve. A bákói zenekar mellett rendszeresen játszott a környező falvak lakodalmain, keresztelőin. Főként zenéléssel kereste kenyerét, de gazdálkodott is. Magyarországon 1997-ben járt először, a budapesti Csángó Bál meghívására. Ezt követően rendszeres résztvevője lett más, hasonló tematikájú rendezvénynek, főleg Magyarországon. Az ortodox vallású, hívő cigányember nem beszélt magyarul, de hosszú ideig kiszolgálta a moldvai magyarok táncalkalmait. Két lánya és unokái gyászolják. A családban senki sem folytatja a zenélést.)