Kóka Rozália „Elhivatottak a végeken”-rovatában egy-egy határon kívüli, áldozatos életű tanító, népművelő, néprajzos, népművész, muzeológus portréját vázolja fel, olyanokét, akiknek köszönhetően a magyar néphagyományok ma is élnek.
A 2013/5. lapszámban Petrás Incze János portréját vázolja fel Kóka Rozália.
„Petrás Incze János 1813. szeptember 9-én Moldvában, a Szeret folyó jobb partján fekvő Forrófalván (románul Faraoani) született. […] Lelkészi működését a nagy, Tázló menti magyar faluban, Pusztinán kezdte 1838-ban. Négy esztendőt szolgált itt helyettes plébánosként, erre az időre esik Döbrentei Gáborral való megismerkedése. Három esztendő múlva, 1842-ben a szülőfalujával szomszédos magyar faluba, Klézsére nevezték ki plébánosnak, s ott szolgált egészen halála órájáig. 1886-ban rablógyilkosok oltották ki az életét.”