Írásában Sipos János a „Kyrgiz Folksong” című kötet születéséről, a kutatás jelentőségéről, a kutatóutakról és főbb eredményeiről számol be.
A kötet anyagát elsősorban Sipos saját gyűjtései adják; a dalokat maga gyűjtötte, jegyezte le és elemezte. A 2002-ben Yssyk-Kölben, Narynban és Bişkekben végzett kutatásait 2004-ben At-Başı környékén és Talasban folytatta. Elolvasta a hozzáférhető publikációkat, és áttanulmányozta Somfai Kara Dávid kirgiz gyűjtéseit is, amelyekben a délnyugati vidékekről is vannak dallamok. A kutatás jelentőségét növeli, hogy ilyen jellegű, areális és a törzseket is figyelembevevő kutatás korábban Kirgizisztánban nem történt.
Az első fejezetben Kirgizisztán rövid ismertetése olvasható. A második fejezet sorra veszi a fontosabb régi magyar népzenei stílusokat, és vizsgálja esetleges török, ezen belül is kirgiz kapcsolataikat. A harmadik fejezet a korábbi kirgiz népzenei publikációk rövid áttekintésével kezdődik, majd a kirgiz dalok zenei jellemzőinek bemutatása következik. Megismerkedünk a műfajokkal, a dallamok formai jellegzetességeivel, a kirgiz népzene ritmikai és hangnemi alapjaival. A negyedik fejezetben található a kirgiz dallamok osztályozása. Az ötödik fejezet 332 népdalból álló antológia. A hatodik fejezetben a kirgiz dalszövegeket és azok angol fordítását látjuk. A hetedik fejezetben az anatóliai, azeri, türkmén, karacsáj, Volga-vidéki (tatár, baskír, csuvas) és kazak népzenék madártávlatból történő összehasonlítását kísérelem meg.
A nyolcadik fejezetben térképek és részletes mutatók találhatók a gyűjtési helyekről, énekesekről, műfajokról, dalszövegekről, zenei formákról, hangterjedelemről, kadenciákról, hangsorokról és a ritmusképletekről. A kötetet bő bibliográfia zárja.