Egy zenészegyéniség, a lujzikalagori Gábor Antal példáján vizsgálja azt a hangszeres dallamanyagot, amelyet a Bákó környéki katolikus, magyar ajkú falusi közösségek, vagyis a moldvai csángók használtak, használnak. Az írás alaposan elemzi a moldvai csángók tánckultúráját és tánczenéjét, elemzéséhez alapként használja a korábbi kutatók és gyűjtők (pl. Martin György, Veress Sándor, Domokos Pál Péter…) munkáit. A szerző kitér a cigányság meghatározó szerepére és a román nemzetállam asszimiláló hatására is. Bemutatja Lujzikalagor (Luizi-Călugăra) településtörténetét, társadalmi összetételét és kapcsolatait a környező vidékkel.