Az írás a folyóirat P. Vas János Tallózó című rovatának, Kis magyar néprajz a rádióban c. cikkének egy része. Megtudhatjuk belőle, hogy az iskolarektor, mint tisztség, hivatás a XVI. századtól kezdve igen sajátos volt. Ugyanis legfőbb tevékenysége a korai századokban elsősorban nem az iskolai tanítás, hanem a templomi kántori szolgálat ellátása volt. A pap közvetlen munkatársaként jövedelmük igen csekély volt, szinte mindenhol rászorultak kiegészítő tevékenységekre. Előfordult, hogy egyházi "mindenességet" vállaltak, vagy aktívan folytattak valamilyen mesterséget. Egész életmódjuk fölött az egyházi fölötteseik gyakoroltak ellenőrzést szigorú rendeletekkel, mely szigorú függőség ellen időnként a tanítók tiltakoztak.