A cikk elhangzott Héra Éva hozzászólásaként 1999. november 9.-én, a folklór fesztiválok igazgatóinak értekezletén. Elmondja bevezetőjében, hogy a kormány Milleniumi sokadalom címmel, határokon is átnyúló sorozatában, több nagyszabású rendezvényt finanszíroz, hiszen kiemelt feladatként kezeli a helyi rendezvények, fesztiválok támogatását. Azonban felhívja a figyelmet, hogy a hazai és nemzetközi néptáncfesztiválok helyzete, összképe elgondolkodásra kell, hogy késztessen bennünket. Két kérdést tesz fel: 1. Mi az ünnep? S mit tartunk ma a 2000-es év fordulóján ünnepnek? 2. Mi is az a művészet, amit fesztiváljainkon bemutatunk?
Visszatekint egészen a középkori, illetve reneszánsz kori népünnepélyekig, s példákat sorol fel arra, hogy miként jelent meg a népművészet az európai kultúrában. Majd áttér a magyarországi Gyöngyösbokréta mozgalom (1931-1944 között) kialakulására, s annak jellemzőiről beszél. Úgy véli, ez egy egységes korszaka a néphagyomány felmutatásának. 1945-től azonban megszakad ez a folyamat, s napjainkig több elkülöníthető korszakot vélhetünk felfedezni. A kultúrversenyek időszaka az első fejezet. Ez a kor Molnár István munkásságának kiteljesedése és Rábai Miklós születése. Az 1960-as évek a szakmai fesztiválok megalakulása (Szolnok, Zalaegerszeg), és a néptáncegyüttesek színvonalát értékelő minősítési rendszer bevezetése. Néptáncművészetünk nagy korszakaként jellemzi ezt az időszakot, mely Györgyfalvay Katalin, Szigeti Károly, Kricskovics Antal, Novák Ferenc, Tímár Sándor művészi és alkotómukájának fénykora. A "tiszta forrást" felhasználva új táncnyelvet teremtenek ők, melyre az európai művészvilág is felfigyel. Egy jól szervezett néptáncmozgalom születik, de véleménye szerint: bár ez egy nagy létszámú, mégis meglehetősen zárt közösséget eredményezett. Fesztiváljait csak szűk szakmai közönség látogatja, társadalmi vonzereje nincs. Megállapítja, hogy hazánkban nem alakultak ki a szomszédos országokhoz hasonló néptáncfesztiválok, melyek a mai napig is a nemzeti lét, és az összetartozás fórumai: nemzeti ünnepek. Összehasonlítja a nyugat-európai fesztiválok indítékát, célját a 70-80-as években és napjainkban. Felveti, hogy a XX. század vége új kihívásokat vet fel számunkra, ami elgondolkodásra kell, hogy késztessen.