Egy részletet olvashatunk Szűcs Sándor: Pusztai szabadok című könyvéből. Az írásban a Tiszántúl egyik leghíresebb csárdájának, a karcagi, híres-nevezetes Ágota csárda életének epizódjaiból kapunk ízelítőt. Rózsa Sándor, Sós Pista, s a Keserű Sándor nevű betyárok kedvelt rejtőzködő és mulatóhelye volt, s a hagyomány számtalan történetet mesél a régi világ pusztai népének életéből. A hagyomány mesélés ékes példájának tekinthetjük a régi betyárnótákat, balladákat, melyek megörökítették, s igazolják számunkra ezeket a személyeket, történéseket. Az Ágota mellett a Morgó volt még messze földön is híres karcagi csárda. Elhelyezkedése akkor még a város szélére esett, s egy tó is volt a csárda mellett, ahová a réti emberek: pákászok, halászok, a piacon értékesítve vízi portékájukat, szívesen tértek be egy áldomásra. A náderdők, lápok lakói mellett a pásztori rend szilaj legényei is bejártak a Morgóba, s a nóták szövegeiben megtalálhatjuk az akkori híres legények, betyárok, pásztoremberek neveit is, úgymint: Libuc Jankó, Perge Pista, Bogár Imre.
 A kiválasztott szemelvény ízelítőt ad az adott műből, melyet szívből ajánlunk teljes terjedelmében való megismerésre.