A cikk egy elemzés 2. része. Egy inaktelki siratóról van szó, s láthatjuk a kottát is a magyazázat mellett, mely a halottas háznál lefolyt búcsúztatás utolsó öt percének siratását mutatja. Két sirató asszony hangja hallható a felvételen. A szakember felhívja a figyelmet a két asszony ének és beszéd hangja közötti különbségre, s egy nem elhanyagolható körülményre, a zörejekre is. Azt fejtegeti, hogy lekottázni szinte lehetetlen pontosan, hiszen nincs olyan emberi képesség, ami minden hangban megállapítaná az énekhang s a beszédhang százalékos arányát, s ezt kottajelekkel azt le is tudja jegyezni. A hangfelvétel másik tulajdonságát, a ritmust sem lehet teljes pontossággal a kottában közölni, hiszen azt a szöveg határozza meg, vagyis, hogy hány szótag kerül egy hangsúly alá. Így kialakul egy kottakép, melyet a lejegyző kénytelen a szokásos ritmus jelekkel közölni. A harmadik jellemző pedig az erő, amit a kotta egyáltalán nem mutat, pedig ugyanolyan fontos, mint az előbb említett két tulajdonság. A sirató tulajdonképpen egy felfokozott beszéd, melyben a hangerő változása szélsőséges, és semmilyen írásmód nem tudja az olvasónak ezt közvetíteni. 

A továbbiakban arról ír még, hogy az a kijelentés, hogy a siratót ismerjük, meglehetősen pontatlan, hiszen a különböző gyűjtemények felvételei közül 1-2 kivételtől eltekintve, azok nem rituális alkalommal készültek, hanem kérésre felidézett siratók voltak. Ugyanakkor kevés kutató van, akinek módja volt élő siratót hallani. A felvételek leírásának mellékleteként pedig nem közlik a temetésen felvett szertartás menetét sem. Így könnyen belátható, hogy van különbség az eredeti és az utólagos felidézett siratás között. Mindezek mellett, ha a kétféle előadást összehasonlítjuk, a dallamtípusban, sőt, az előadásmódban sem találunk nagy különbséget a lejegyzés tekintetében. Jagamas János 1950-ben felvett fonográfra néhány siratót Inaktelkén is, melyeket Szenik Ilona pedig lejegyzett, s közölt könyvében. Óriási a különbség az élő sirató kottaképe és a felidézetté között, s ez a különbség talán nagyobb a lejegyzésben, mint az előadásban. A felidézett siratónál hiányoznak azok a körülmények, ami az élő, a ravatalnál és/vagy a temetésen előadott siratónál, mert a siratás célja a nyilvános előadás és tartalma az élő sirató. A kérésre felidézett sirató másodlagos, csökkentett alakzat, hiszen az a népzenekutató által előidézett nem élő és nem hagyományos szerep.