Ezen írás Molnár István (1908 - 1987) életét mutatja be tömören, szinte címszavakban. Megtudhatjuk, hogy a szertornász olimpikonból, miként vált kora legmeghatározóbb táncművészévé, s miként járta be fél Európát, képezve magát, s lett a párizsi Művészeti Akadémia tagja. Hazatérve, egy ideig vezette is a modern, avantgárd orkesztikai törekvéseket. 1943-tól megszállottan gyűjtött, filmezett magyar nyelvterületen, majd később tanította, s színpadi művekbe is fogalmazta gyűjtéseit. Hullámhegyek és völgyek jellemezték szakmai karrierje állomásait, a kor politikai szelei az ő munkásságát sem kímélték. 1956-ban alapította az első hivatásos magánkamara-együttesét, a Budapest Táncegyüttest, mely csapattal sorra nyerték a legnagyobb nemzetközi versenyeket. Liszt-, Bartók-, és Kodály-művekre koreografált, koreográfusként a bartóki magasságok elérése fűtötte. Elég sok hazai sérelemmel, elismerés hiányával küszködve, megkeseredetten vonult vissza 1972-ben. Kossuth-díját posztumusz kapta meg.