A cikk írója a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes fennállásának tizedik évfordulóján beszélget Deák Gyulával, az együttes igazgatójával, aki elmondja, hogy az együttes 1990-ben alakult, melynek Könczei Árpád lett a művészeti igazgatója, ő maga pedig az igazgatója. Felidézi, hogy az első bemutatójukra 1990. november 13.-án került sor, mely a Napkeletről napnyugatra címet kapta. A első tánckar tagjai a környező településeken és helyben működő együttesek (úgymint a Vadrózsák együttes, kézdivásárhelyi csavargyári tánccsoport, ill. a Néptáncstúdió) táncosaiból kerültek ki, akik közül egy versenyvizsgán való megmérettetés eredményeként verbuválódhattak a táncosok egy csoporttá. Szó esik még az interjúban a nehézségekről is: a költségvetés tervezetekről, s azok megvalósulásáról, az utánpótlás képzésről, s annak biztosításáról. Utóbbi feladat megoldását abban látná az igazgató, hogy az oktatási rendszeren belül ki kellene alakulnia hivatalosan is a néptánc tagozatnak a Művészeti Líceumban, melyre egyelőre még nincs meg a minisztériumi jóváhagyás. Megemlíti még, hogy szintén nehézséget jelent az együttes számára az, hogy nincs saját állandó zenekara. Példának hozza fel, hogy az udvarhelyi együttesnek muzsikáló vajdasági Csalóka zenekarral ők is dolgoznak. De mindenképpen meg kell említeni, hogy valóságos fórumot igyekeznek teremteni - akár erőn felül is - a hagyományőrzésnek, például rendszeres néptánctalálkozók szervezésével. Gondolatait a cikk címében is szereplő szavakkal zárja: "Ezt nem lehet másként csinálni, csak szívvel és lélekkel."