A Bukovinai székelyek történelme és története.Mária Terézia uralkodása alatt, 1762-ben a bécsi Udvari Haditanács új, osztrák mintájú és osztrák érdekeket szolgáló határőrség szervezését kezdte meg Erdélyben. A szervezés erőszakosan, a székelyek ősi szabadságjogainak semmibevételével zajlott. A székelyek előbb nagy ellenállást tanúsítottak, majd 1763 decemberében nyílt lázadás tört ki. 1764. január 6-án a felkelők Madéfalvára sereglettek, hogy népgyűlést tartsanak, és próbáljanak
megegyezni az osztrákokkal. Az osztrák katonaság éjszaka körülvette a falut, és hajnalban ágyútüzet zúdított az alvókra. A menekülők közül sokakat lekaszaboltak
a megvadult katonák, rengetegen életüket vesztették aznap. A túlélők közül kb. 10 ezer ember Moldvába menekült. 1776-77 között kb. 100 család költözött Moldvából Bukovinába, akik 5 falut építettek akkor. Később a II. Világháború eseményei miatt Magyarország és Románia 1941. május 11-én aláírta a bukovinai székelyek áttelepítéséről szóló megállapodást, aminek következtében az 5 falu legtöbb lakója hazatért Magyarországra. Összesen 13 198 fő bukovinai székelyt és 1000 moldvai csángó magyart telepítettek le néhány hét alatt Bácskában, a Szabadkától Újvidékig terjedő területre. Az öt bukovinai magyar falu népe és az 1000 főnyi moldvai csángó telepes 31 településen szóródott szét.