Redő Júlia tanulmánya egy ezideig kevéssé vizsgált mozzanatot, a „táncba hívást” vizsgálja a fellelhető felvételek alapján, ezeket elemzi, értékeli és osztályozza attól a felismeréstől hajtva, hogy ez az aprócska mozzanat a hagyományos interperszonális viszonyokról is sokat árulhat el.
„A táncra kérés rövid mozzanata nagyon izgalmas átmeneti terület: egyfelől a tudatosan szabályozott viselkedési gesztusok hatnak rá, és ezek azok, amiket normaként kinyilvánítva, intelemként tanítva, elmesélésekből hallva tudunk meg. Másfelől ugyanakkor, a felkérés a tánc varázsába – az önfeledt örömbe – való belépés pillanata is, és mint ilyen, spontán gesztusok is megjelenhetnek benne. A közösségben élő ember számára ez sokszor épp a személyessége miatt lényegtelennek, esetleg túl intimnek tűnik, vagy éppen nem is tudatosodik. A táncba hívás átmeneti területén tehát hol a tanult viselkedés hat ránk, hol a belülről, lelkünkből jövő késztetések, melyeket mellékesnek tűnő említésekből – rendhagyónak tartott eseteket és apróbb részleteket is figyelembe véve – ismerhetünk meg.”