Azok a jobbágytelkiek, akik a két világháború között és az első világháborút követő évtizedben voltak gyerekek, még részt vettek külön a gyermekeknek rendezett táncmulatságokon. Ezeket a faluban leggyakrabban „kicsik tánca”, néha „kicsitánc”, „gyermekek tánca” néven emlegették. Dóka Krisztina tanulmánya az egykori résztvevők visszaemlékezéseire és néprajzi leírásokra támaszkodva mutatja be és értelmezi az ilyen táncalkalmakat.
„A kicsik tánca a jobbágytelki gyermekek világában egyszerre jelentett közösségi együttlétet, szórakozási formát, biztosított keretet a táncok tanulására, gyakorlására, egyben alkalomként szolgált a felnőttek táncszokásainak, illemének az elsajátítására és általában a felnőtt életre való felkészülésre.”