A mohácsi vészt követően kényelmesen berendezkedett a török Magyarországon. A szerencsétlen ország népét teljesen kifosztotta. A gyerekeket elrabolta szüleiktől, a fiúkból janicsárokat, a lányokból háremhölgyeket nevelt. Bújt-menekült előlük, aki csak tehette. A mohácsi lakosok átkeltek a Dunán, és a Mohácsisziget mocsaras nádasaiba, bozótos erdeibe bujdostak, s ott húzták meg magukat. Egy este a tábortűz mellett búslakodó, beszélgető férfiaknak megjelent egy vénséges-vén sokác ember, s így szólt: – Ne féljetek, sorsotok hamarosan jobbra fordul, visszatértek még az otthonaitokba! Készítsetek fából fegyvereket, faragjatok rémisztő álarcokat és álljatok készen! Egy viharos éjszakán érkezik el majd a jel. Egy aranyos ruhába öltözött, álarcos vitéz érkezik közétek, hallgassatok rá, kövessétek! Az öregember, ahogy jött, úgy el is tűnt a csodálkozó emberek szeme elől. Tanácsára a bujdosók fából fegyvereket, furcsa, ijesztő sisakokat készítettek maguknak. Az álarcokat haj helyett birka vagy kecskebundával borították, s a homlokrészbe kos- vagy kecskeszarvakat erősítettek.