A „Vonós népzenei hagyományaink továbbéltetése” című írás negyedik része azt mutatja be, mit gondoltak és mondtak el az adatközlők a mesterek a gyűjtőknek a zenetanulás archaikus módozatairól és a zenészéletről.
„Ezek a zenészek, akikkel mi még személyesen találkoztunk, többnyire írástudatlan cigány vagy magyar prímások és kontrások voltak, mégis egész életre szóló útravalóval láttak el bennünket. Tanultunk tőlük mesterséget – tehát hangszerbéli tudást, technikát –, sok-sok nótát és ugyanakkor továbbvivő energiát, egy más, a várositól eltérő életszemléletet.”