Takács Sándor 1926-ban keletkezett írásának második része, mely az előbbiek folytatásaként a történelem azon eseteit tallózza, melyek a tánc és a muzsika elleni küzdelemhez köthetők.
„Amit itt felsoroltunk a tánc és a muzsika ellen folyt küzdelemről, az csak ízelítő a sokból. Száz és száz oly rendelet maradt ránk, melyekkel a táncot és a muzsikát igyekeztek korlátozni. Még több az olyan ítéleteknek a száma, melyek a muzsikásokra és a táncosokra mért testi fenyítésről szólanak. A törvényhatóságok a tilalmakkal és a testi fenyítékkel azonban semmire sem mentek. Úgy jártak, mint aki nyilat lövöldöz a serpenyőre.”