A nyíregyházi főiskolán folyó népzenészképzés kapcsán osztja meg rossz tapasztalatait a szerző. Tapasztalatai kérdéseket indukálnak.
„Most így, a hetedik szemeszter elején, keserűen írom le a következőket. Gyakorló zenészként értetlenül állok jó néhány kérdés előtt:
– Miért akarja néhány túlbuzgó komolyzenész minden áron bebizonyítani népzenéből élő fiatalembereknek, családapáknak, művészeti iskolaigazgatóknak, hogy ők igenis jobb zenészek?
– Egy ének-zene-népzene szakon, miért kell az egyébként nagy tudású klasszikus zenei tanárok óráinak túlnyomó többséget adni?
– Érdemes-e sok ösztönösen zenélő, tehetséges, népzenét játszó zenész embernek éveken át zongorát, értelmetlenül magas szintű szolfézst és zeneelméletet tanítani, mikor nyilvánvalóan népzenéből, ennek tanításából fognak élni!
– Miért nem lehet végre a gyakorlati oktatást előtérbe helyezni?”