A cikk szerzője az írás első, itt közölt részében a néptáncmozgalom gyökereit tárja fel, visszanyúlva addig az időszakig, amikor Vikár Béla, Lajtha László, Bartók Béla és Kodály Zoltán a népzenei gyűjtéseiket kezdték. Kitér a Trianon miatt újradefiniálást igénylő nemzetfogalomra, a ’20-as, ’30-as évek népi írói mozgalmára, s arra, ahogy a két világháború között széles rétegek érdeklődésének középpontjában került a népi díszítőművészet mellett a zene és a tánc is. Arra, hogy miként lehet az ilyen hagyományokat továbbadni, többféle elképzelés is született, de ezekről már az írás következő része szól.