Az előző lapszámban megkezdett nyomozás a „Hej, ó, én édes jó Istenem...” kezdetű ének után tovább folyik, a szerző választ kap kérdéseinek egy részére, részleteiben bemutatja Dr. Tamás Győző életútját, akit a sokáig T. Gy. monogram rejtett:
„Nevével nem kívánt a nyilvánosság előtt mutatkozni. Talán ezzel is magyarázható, hogy nem került be neve a Magyar Katolikus Lexikonba. Abba se. Így aztán csak annyi elégtétele lehetett életében, hogy a Bartók Béla szerzeményére írt dalszövege mindenhová eljutott, ahol magyarok élnek, és nem az a fontos, kik és miféle címet akasztottak rá, csak az, hogy szívből énekeljék, és megszólítson minden magyart.”