Darmos István A kolomptól a petárdáig Hagyományok a téli ünnepeken egykor és ma című írásában a karácsonyi ünnepkörhöz tartozó rituális szokáscselekmények eredetéről, funkciójáról és  a manapság megtartott szokások változásairól számol be nekünk. Olvashatunk többek között a XX. század eleji bodrogközi karácsonyi szokásról, mikor is karácsony első napjának reggelén a legidősebb leánygyermek ment a kútra vízért (nem nézhetett senkire) és az „aranyos vízből“ merítve a család minden tagja megmosta az arcát, hogy a következő évben egészséges legyen. A szerző megjegyzi, hogy mivel a karácsony a téli napforduló ünnepe, ezért a nap–világosság, az életet megjelenítő láng helyet kap az ünnepi szokásrendszerben (pl. manapság villogó színes fényfüzérek, karácsonyfa kivilágítása korábban gyertyával, asztalon gyertya, asztali tüzijáték, Skandináv országokban hatalmas szabadtéri máglyák, balkáni népeknél tuskóégetés, a magyarságnál rituális karácsonyi tűzgyújtás család legidősebb férfitagja). Darmos István a karácsony vacsora közbeni szokásokat is felvázolja, illetve megjegyzi, hogy ma a legtöbben már nem tudják, hogy e szokásoknak milyen rituális eredetet tulajdoníthatunk (pl. karácsonyi vacsoránál családfő kemencében lévő parázzsal végzett cselekménye, karácsonyi étkezési szokások – alapanyagok: mák, méz, dió, alma, disznóhús, hal). Kiderül többek között, hogy a diós–mákos bejgli, bobajka mákos tészta fogyasztása eredetileg a boszorkánytól és a rontástól való védekezés miatt alakult ki és a Luca napot követő 11 nappal került az asztalra. Olvashatunk még pl. a moldvai magyarság körében ismert urálás, hejgetés hagyományáról (zajkeltő eszköz, kolomp, ostor), a kereplővel történő házról–házra járásra (a szerző szerint a katolicizmus előtti hitvilágba vezet minket vissza stb) és egyéb népszokásokról is hallhatunk az érdekes hagyománytörténeti cikkben.