Kozák József A mi furulyánc – iI. című írásban a magyar furulya kialakulásának és használatának, elterjedésének történetét fejtegeti. Érdekes ismertetést nyújt számunkra a Bükk hegységben lévő Istállóskői barlangban talált jégkorszak végi, felső paleolitikum korából származó őshangszerről.Egy olyan sípról, mely mely 3 kerekded nyílást tartalmaz és éles peremmel rendelkezik (ez biztosítja a sípoló hang keletkezését). Kozák József leírja nekünk részletesen, hogy a hangszer hogyan készülhetett és hogy hogyan használták. Mivel szerinte az istállóskői csontsíp hangképző nyílásokal ellátott furulya, ezért nem ért egyet Soproni Ildikó: Az istállóskői fuvola rekonstrukciója című kötetben foglaltakkal, ahol e hangszert fuvolának minősítik. A hagyománytörténeti cikkben még olvashatunk a furulya készítésének történetéről (pl. később csont helyettnövényi anyagok, fakéreg, kóró), illetve rátér az északi finnugor népek  furulyájára és megtudjuk, hogy ezekkel a népekkel nem élhetett együtt a magyarság a Volga–Káma vidékén, hanem a Kárpát–medencei helyben maradást hangsúlyozza a kutató (pl. Üllőről előkerült bronkori csontfurulya, moldvai csilinka stb.). Az írás végefelé összehasonlítja a hosszúfurulya (bürökszárból készült) és a nyelvdugós furulya hagyományát és használatuk közötti különbséget stb.