Kóka Rozáia a volt bukovinai plébános, Németh Kálmán temetésének történéseit mondja el nekünk az írásban. A 2005. szeptember 24–én zajlott esemény során Bátaszéken helyezték sírjába dr. Németth Kálmánt, aki józseffalvi plébánosként szervezte annak idején a bukovinai székelyek kimenekítését és Magyarországra történő letelepítését. Kóka Rozáliától megtudjuk, hogy a temetés szervezése során volt néhány probléma is felmerült pl. nem énekelhetett a Csátaljai Népdalkör. A szerző megemlíti, hogy felkereste a helyi tájházat, ami egy tornácos polgárház, ahol helyi német és bukovinai székely néprajzi gyűjtemény látható. Olvashatunk még arról, hogy a gyászmise után a bukovinai székely származású Pótápi Árpád (Bonyhád város polgármestere, OGY képviselő) és Szabó Aladár (Németh Kálmán kántorának fia) tartott beszédet, illetve a sír betemetéseután a Bátaszéki Székely Népdalkör és a Bonyhádi Székely Népdalkör énekelt. A Hazatért a bukovinai székelyek „jópásztora“, Németh Kálmán című írás végén Kóka Rozália leírja érzéseit, miszerint a gyász mellett öröm, hogy a bukovinai székelyek hazahozathatták Amerikából papjukat, ezzel köszönték meg neki, hogy hazahozta őket kétévszázados számivetettségükből.