Sárosi Bálint cikkében a zsűri elnökeként rövid záró értekezést írt a Magyar Rádió II. Népzenei Versenye eseményéről. A  fiatalok (10 – 30) és kis együttesek ( 3 – 8 fő) megmérettetésén az országon belüli nemzetiségi és határon kívüli magyarok szerepeltek, közülük 57 pályázó 20 műsorát választotta ki az értékelőbizottság. A verseny céla Sárosi Bálint szerint a népzeneművelés és a hagyomány őrzése. Megtudjuk, hogy a döntőbe 13 együttes jutott be. A szerző a neki tetsző és kevésbé előnyös dolgokat is kiemeli. Megtudjuk például, hogy Sárosi Bálint nem szereti a túlzottan népies hangzású együttesneveket (pl. Csürrentő, Baraboly, Karincza, Kontyvirág stb. ). A zsűrielnök leírja, hogy nem kedveli a felszínes eredetiséget, azonban jó volt hallania a budapesti Tátika együttes által előadott alföldi népdalt, vagy pl. a békéscsabai Bolaráz együttes ottani környékbeli népzenéből összeállított műsorát. Felteszi a kérdést, hogy a döntő értékelésének van – e objektív mértéke, illetve dícsérően megjegyzi, hogy a mostani műsor korszerűbbnek hangzott, mint az előzők. Dícséretet hallunk még a szervezéssel kapcsolatban is, pl. Dévai János és Máder László munkáját emeli ki a szerző.