Dóka Krisztina tanulmánya az amúgy néprajzi szempontból sok figyelmet kapott Jobbágytelke vidékére vezeti olvasóit, vizsgálódásának középpontjában a nők ünnepi és táncviselete áll, s a kutatás, mint írja a hagyomány zene- és táncélet vizsgálata közben körvonalazódott:
„Jobbágytelkén a XXI. század elején rendszeres néprajzi terepmunkát végezve a hagyományos tánc- és zeneélet témájához kapcsolódóan a helyi viseletről, táncviseletről is gyűjtöttem, elsősorban az 1920 és az 1950-es évek között születettek körében. Interjúkat készítettem az egyes viseletdarabokról, öltözetegyüttesekről és az öltözködési szokásokról. Fényképeztük, filmeztük az otthonukban fellelhető viseleteket, és ezekről, valamint régi, viseleteket is megörökítő fotókról is beszélgettünk. Még az ekkori középkorú generáció is élénken emlékezett a hagyományos viseletekre, és elbeszéléseik gazdag tudásról tanúskodtak a hagyományos öltözködési szokásokról, illemről. E visszaemlékezések és a tárgyi emlékek elsősorban a két világháború közötti és a második világháború utáni évtizedek viseletét és ünnepi, valamint táncos öltözködésének szokásait idézik elénk.”