Halász Péter tanulmánya vizsgálat tárgyává teszi, történeti távlatba helyezi és részletesen bemutatja a hozomány szerepét a moldvai magyarok házassági szokásaiban. A kutatás napjainkra vonatkozó eredményeit így foglalja össze a tanulmány zárásaként:
„A moldvai magyarok körében észrének, zésztrének nevezett hozomány körét és mennyiségét meghatározó íratlan szabályok tehát egyre inkább kiszakadtak a hagyomány rendjéből. A termelést és a háztartási munkavégzést szolgáló tárgyakat és eszközöket, valamint a táplálkozásra való állatokat mindinkább felváltották a háztartási gépek, esetleg közlekedési eszközök. A célszerűség helyett inkább a presztízst, a valóságos vagy képzeletbeli tekintélyt növelő tárgyak ajándékozására került sor, amik persze éppen olyan nagy – ha nem is mindig olyan tartós – örömöt szereznek az ifjú párnak, mint a hagyományos ajándékok. De mert ennek már nincs meg a célszerűség által formált rendje, talán ritkábban akad közte valóban szükséges, hasznos tárgy vagy eszköz. Hogy valóban így van-e, azt már a szociográfia, sőt a szociológia eszközeivel lehetne és lenne érdemes megfigyelni és kutatni.”