Molnár V. József Immaculata című tanulmányában az adventi ünnepkör eseményeit eleveníti fel. Advent a Krisztusvárás időszaka, amely András napja után kezdődött, amikortól kezdetét vette a tilalmak ideje. András  naptól kezdve már nem szabadott mulatni– muzsikálni, illetve a sötét ruha viselése és a böjtölés szokása volt általános. A legények nem látogathatták a fonó és fosztókat, ahol a lányok kalákában dolgoztak. Az időszak alatt kivételt képezett a tiltások alól Szent Miklós ünnepének előestéje.Itt említi Vas megyét, ahol csörgő botos láncos Miklós járta a házakat, vagy a Palóc vidéki Maskarásokat.
A szerző az ünnepkörrel kapcsolatban a pogány hiedelmek és a keresztény szokások összekapcsolódását fejtegeti. Párhuzamot von a Boldogasszony hit  és az Emese mítosz között, a pogány Fényünnepet a téli napfordulóval társítja. Megemlíti az adventi koszorú készítésének szokását és annak történetét, majd rátér Immaculata december 8. napi ünnepére, mikor a mezőkövesdi matyó lányok kibontott hajjal és gyalog keresték fel a Mátraverbélyi–Szentkutat. Olvashatunk még a történeti írásban december 13-ai, a Luca napi szokásokról. A tanulmány végén Karácsony előestéjét, december 24-ét, Ádám és Éva napját emeli ki, amit az év legsötétebb„ idejének” nevez.