K. Tóth László készített interjút Finánc Zsoltival, a vak csángó népzenésszel, akinek zenei karrierje 12 éves korában, Görbepatakon (Felsőlok), egy lakodalomban kezdődött. A hegedülésből élő Finánc Zsolti egyedüliként csángó a környéken, a többi népzenész mind cigány. Az interjúalany mesél a vakságának okáról ( 1940-ben  egy műtét után vesztette el a látását), de már gyermekkorában is szépen tudott kiszongorán és harmonikával játszani és hegedülni is megtanult. Elmondása alapján zenélt Gyimesben Csüngésben, Kisteleken, Lóvészen és Gyepcén, ahol moldvai csángót is húzott és többek között együtt jétszott Pulika Gizella, Pulika János és Zerkula János cigányzenészekkel. A lakodalmakban, keresztelőkön és kalákatáncok alkalmával játszó hegedűs, a zenélés mellett a Vakok Intézetéből kapott pénzből és gazdálkodásból származó jövedelemből tartja fenn magát. Ragadványnevét még nagypja kapta, aki gyermekkorában (az 1850-es években) rajtakapta a tiltott pálinkafőzéssel foglalkozó asszonyokat és a lopott pálinkától berúgott társával.