1994 a családok éve, melynek kapcsán Fogarasi Klára a néprajzi fotózásról, a régi családi fényképekről ír. A Néprajzi Múzeum fotóarchívumában található több, mint 300 ezer fénykép legtöbbjén a tradícionális család látható  és  ezzel kapcsolatban említést tesz Konrad Lorenz mondásáról, aki szerint a „ma civilizált ember hetedik halálos bűne a tradíciók lerombolása, az apakép zavaró és pótolhatatlan kiesése”. A szerző elénk tárja a paraszti és polgári képek közötti különbségeket. Ezek szerint míg a paraszti fotográfiák egész alakosak és a rajta szereplők frontális testtartásban, szorosan egymás melett állva, a szülők középen helyezkednek el, a gyermekek pedig oldalt, vagy a szülők mögött állnak. Ezeken a felvételeken az esztétikai és erkölcsi követelények nem válnak szét. A polgári képek mozgalmasabbak, a rajta szereplők különböző irányba néznek és a háttér gyakran festői. A 20. eleji fényképek esetében a férfi családfő hiánya (katona, vagy elhunyt) látható, akit gyakran más férfi családtag helyettesít, mert a férfinek központi szerepe volt a családi életben.