Hofer Tamás, a Népi kultúra öröksége című tanulmányában azt a dilemmát fejtegeti, mely szerint hazánk Európai Közösséghez való csatlakozásával meg tudja-e a későbbiekben tartani nemzeti hagyományait, illetve  hogy a modernség mennyire egyeztethető össze a régi világ szokásaival.
A kérdés kapcsán a francia példát állítja elénk. Megtudjuk, hogy Franciaországban a katedrálisok, vagy éppen a régi paloták ugyanúgy a nemzeti kulturális örökség részét képezik, mint a népi kultúra. Kifejti a tanulmányban, hogy természetesen a nemzeti kulturához hazánkban sem csak a néphagyomány  tartozik, hanem a művészet és például a tudomány  is része annak. A szerző a francia példa alapján a nyitott kulturális pluralizmust tartja követendő mintának. Az írás végén szembeállítja egymással az önérzetes pluralizmust, mely egy szilárd kulturális hagyománnyal rendelkező társadalom más kulturák iránti nyitottságát jelenti és  a negatív pluralizmust, mely a más kulturák iránti kirekesztő magatartást jelöli. Ezek alapján Hofer Tamás a világra való nyitottságra és a saját kulturális örökségünk ápolására buzdítja a Táncháztalálkozó résztvevőit és vendégeit.