Szabó Zoltán – Az aratási szokások és hiedelmek a két világháború között című tanulmányában az adott időszakra jellemző, az egész magyar nyelvterületen elterjedt aratási népszokásokról és az ahhoz kapcsolódó hidelemkeről ír. Megtudhatjuk, hogy a búza hagyományosan Vid napján (május 14.), vagy Szent –Ivánkor (június 15.) szakadt meg. A továbbiakban az aratás megkezdése előtti műveleteket, magát az aratást és a „takarodás“ (a gabona behordása a mezőről) néphiedelmeit ismerteti a szerző. Megtudhatjuk, hogy az egyik agrárhiedelem szerint a munka befejezéséhez közeledve az Európa–szerte emlegetett különböző állatok (medve, farkas, nyúl, róka) alakjában megbúvó gonosz szellemek munkálkodtak .Ezzel kapcsolatban még ma is használt kifejezések pl. „ Szoríccsuk ma a medvéket kifelé”, vagy a „nem tud má’ elbunnyi a nyúl” . Szabó Zoltán külön említi az aratókoszorú készítését, melyet az aratás befejezésekor a marokszedő (kettőző) lányok legügyesebbjei búzakalászból és mezei virágokból készítettek. Az aratókoszorúk tipologizálását 1943–ban megjelent munkájában Madarassy László (1880–1943) készítette el.