A Szent István napi nyári napfordulóhoz köthető tűzgyújtás és tűzugrás szokását ismerteti Karácsonyné Molnár Piroska Szent István napi szokások című tanulmányában. A pogány elemeket is tartalmazó szokás történetét ismerhetjük meg, mely szerint hazánkban a XV. században ismert volt e szokás, főleg az északi és déli peremvisékről maradtak fenn adatok. Bod Péter leírásból ismerünk egy XVIII. századi hiedelmet, miszerint a nyári napforduló idején a források vize körül füstöt támasztottak a sárkányok elűzése céljából. A tűznek gonoszűző erejébe vetett hit mellett úgy gondolták, hogy az megvédi a határt a ködtől és a jégesőtől. Az írás többi részében megtudhatjuk,hogy a szertartásos tűzgyújtás szerelemvarázsló céllal is folyt, erről a szokásmozzanatról Kodály Zoltán gyűjtött zoboraljai szertartásos énekeket. Hallhatunk többek a csíkszentmadarasi és csíkszentdomokosi Keresztelő Szent János vigíliáján, vagy azt megelőző–követő napokon történő csengettyűs gyermekfelvonulásról, melynek során a kcsik beköszöntek a házakba és megszólították az ott lakókat. Karácsonyné gyűjtése során 1993– ban két faluban is részt vehetett ilyen felvonuláson.