Juhász Katalin  a –Történelmünk tükröződése a folklórban I.  – című tanulmányában a kutatómunkája és éneklési repertoárja bővítése során, a népköltési szöveggyűjteményekben tapasztaltakról számol be az olvasónak. Azt vizsgálta, hogy az egyes történelmi események lenyomatai hogyan jelennek meg a folklórban. A tapasztalatait ismerteti, melyek szerint pl. a paraszti időszemlélet nem lineáris (hanem ciklikus), a hősök alakjának a megformálása a hagyományozódás során csak 1 – 2 alapvető jellemvonást tart meg stb. Megállapítása szerint a nép emlékezete náhány emberöltőt fog át és ezzel kapcsolatban példaként említi Juhász Katalin Ködi Farkas János 1658 – ból való „Kádár István éneke” című vitézi siratójának alig folklorizálódott változatát, mely pl. Kászonban, Csíkban de Somogyban és az ország különböző részén változatokban fennmaradt (pl. lakodalmi funkcióban), vagy Debrecenben  a Kádár – történet 3000 példányban jelent meg. Az írásban ehhez hasonló összehasonlító folklórtöredékek olvashatók és kottajegyzeteket is mellékel a szerző az érdekes kutatáshoz.