Novák Ferenc hagyományaink  című tanulmányában a hagyomány és hagyományozódás fogalmát taglalja és példákon keresztül szemlélteti a két fogalom közti különbséget és az összefüggéseket. Meghatározása szerint a hagyomány tág fogalom, amely jelenti egy együvé tartoző nép, vagy egy népen belüli etnikum szoksárendjét, napi gazdasági – társadalmi cselekvéseit (szabályait, ízlésvilágát). A hagyományok vizsgálata során kitér az 1930 – as évekbeli hibás értelmezésre, mely szerint népünk szokásrendjéből minden külső befolyásra nőtt „hajtást” le kell metszeni. Szerinte a fontos a hagyományok megtartása a nemzeti identitás megőrzése szempontjából, ugyanakkor minden nép szokásrendje változik. Megtudjuk, hogy a hagoyományozódást a hagyományváltozásai idézik elő, melynek során az eredeti hagyományhoz külső hatások kapcsolódnak, többek között említi a tánc változásait a különböző korokban.  Az éllamalapítás korabeli Európára a körtánc jelemző, Mátyás udvarában már a saltatiós táncok, később az ugrós táncok divatja az gész parasztság körében elterjedt. Később említi a török időkbeli magyar nép elszigeteltségét és ennek következményeként a mai ugrós táncok reneszánsz kori saltatiós táncokhoz való hasonlatosságát stb.