Szűcs Sándor történeteiből válogatott részleteket közöl Havasréti Pál a Farkaslakodalom című írásában. A cikk a valamikori Sárrét, Kunság, Hortobágy nádasokkal teli mocsaras vidékén élő pásztorok életmódjáról, legfőképpen a farkastámadások elleni védekezésükről és egy különös szokásukról szól. Szűcs Sándor elbeszéléséből megtudjuk, hogy az alföldi pásztorok a farkastámadást Farkaslakodalomnak hívták és nagy csúfságnak számított, ha a farkas elevenen elvitte a pásztorok gondjára bízott birkát. Hallhatunk még az írásban a sárréti juhászok egy szokásáról: ha farkast „kinyújtották” – kihúzták a szemfogát, feltűzték és a dudaszíjon fityegve díszelegtek vele. Láthatunk huncutkodó nóta szöveget a juhászok és farkasok hadakozásáról, megismerhetünk néhány valamikori híres juhászt pl. Víg Sámuel, Pócsi Peti, Gombos János, Süveges Mihály stb. Szó esik a régi mocsaras területekről pl. Zádor – rét, Bajom, Farkasrétköz, ahol a juhászok egykor védték a nyájaikat a farkasokkal szemben és befejezésül megtudjuk, hogy az 1800 – as évek végén, a mocsarak lecsapolásával a nádasok  kiszáradtak és a nádi farkasok szapora népe is kipusztult.